Ma kezdődik a kaland! Irány Őriszentpéter. Mindenkiben buzog a lelkesedés. A többit majd este. (A Misi mamája finom májkrémes szendvicseket készített).
/Nusi/
Ma este Szinó (én) a krónikás. Csak röviden. Bicikli. Plébánia. Vicc. Marhacsorda keresztbe[1].
/Szinó/
Júl. 29., hétfő
Ma elindultunk Zánkáról (reggel). Vonyarcvashegyen bébielemet vételeztünk. Én (Misi) teljesgázzal elütöttem egy döglött rókát. Keszthelyi reggeli. Szőnyegország. Itt dolgoztunk is keményen. Mocsok, hazudós térkép hazudik. 14 km helyett 36 km volt az út. [...][2] plébános, nem adott szállást a [...]. Kemping. Szórakozás. Elhatároztuk, hogy túránk a Szörényi Tas[3] Emléktúra nevet viseli majd.
A mai nap jelszava:
Aludhatni tussék!
Megtett kilométerek száma: 86 helyett csupán csak 135,7. Talán mérföldbe számolt a Szinó (Tusi) térképe.
Misi feneke sebes, de szerencsére nem vérzik.
Zalaegerszegen a Mekibe zabáltunk 3200 Ft értékben. Csináltunk sok izgis fényképet.
/Misi/
Július 30., keddi nap
Reggel időben, még napfelkelte előtt indulunk. Minden rendben folyik. Megreggelizünk mintegy Pityerszer. Előtte telefonálunk, népsportolunk, és békés körülmények között kiosztjuk a citromleveket. Erőnk teljében vagyunk. Találkozunk egy berzsenyis bácsival, majd pedig megállunk nehány percre megigazítani a csomagtartót. A régit Ausztria egyik erdejében rejtjük el.
Hamarosan átlépjük a határt, ahol az életvidám határőrt Mihályunk elmés kérdésekkel traktálta, megtudtuk az egy napon elkövethető határátlépések pontos értékét, és hogy biztosítás nélkül vajon hány napig húzhatja ki a tapasztalatlan bűnöző Ausztriában. Egy remek fényképezkedés után nekiindultunk a nagy útnak. Lévén, hogy az osztrákok sem hülyék, átkeltünk néhány hegyláncon, és megérkeztünk első fontosabb állomásunkra: Jennersdorfba. Itt a főteret szemeltük ki arra a célra, hogy nekiálljunk elkészíteni első ebédünket, amihez a denaturált szesz mintegy 90%-a volt szükséges. Lévén, hogy sok volt, és telítettségünk eléggé számottevő volt, a maradék élelemtartalékot is magunkévá tettük.
A mosogatás piszkos feladata rám és Bencére hárult. Ám ezt is játékossá tudtuk tenni, a kútnál, ahol első igazi főtéri mosogatásunkat hajtottuk végre, csúszdáztunk a kanalakkal, s közben megbámultuk a város legjobb bigéit, akik közül a legvadítóbb a padon mutogatta a lábait. Megismerkedtünk a város nyilvános (direkt) és közvetett (ŕ la toilette) WC-ivel. Komolyak voltunk, mert az evéshez nem illő a komolytalan viselkedés. Mire az óra megkongatta a hetet, már továbbindultunk úticélunk, St. Peter felé[4]. Nemsokára azonban sűrű sötétség borult ránk, mint éjjeli vándorra a sötétkamra. Ekkor már szerettünk volna szálláshoz jutni, de mivel semmi hasonló lehetőség nem kínálkozott, kiadtuk a jelszót: jöjjön az éjszakai biciklizés.
Első útunk máris egy erdőbe vezetett morajló vaddisznók és emberi húsra éhes medvék közé. Az ezer veszélyt rejtő erdőből azonban épen távoztunk. A következő faluban nagy öröm, egy focipálya várt minket. Itt kaptunk lehetőséget a sátor leverésére, finom vacsorát is főztünk, amely ugyan kissé kevésnek bizonyult. Kerestünk hát egy konnektort, ahova a merülőforralót becsatlakoztatva elkészítettük a második fogást[5].
Rászolgáltunk, s a vacsora révén pulzusszámunk is visszaállt az eredetire.
/Ácy/
Július 31.
A focipályás kaland után továbbindultunk. Egy rövid eltévelyedés után helyre állt a lelki békénk, olyannyira, hogy Szinovszki Bence egy helyütt az Arockban végezte. Kerekén innentől fogva egyre jobban kirajzolódott a bűvös nyolcas.
A nap központi települése Gnas volt, ahol a Misiéknek élményük lehetett egy párizsikóstoltató nénivel való találkozásban, miközben a város örömmel csodálhatta, hogy egy életvidám ifjú hogyan mér lázat a főtere közepén. Miután sikerült kenyérhez jutnunk, nekiálltunk a lekvárkészletek magunkévá tételéhez. Miután ez megtörtént, a mézevés jutott előtérbe. A méz azonban 3 mesiacos lévén nem felelt meg az ízlésünknek. A Misi ekkor tüntetőleg a hasára feküdt, én magam köpködésbe fogtam.
Ezután következett egy rozzant háznál való almadobálás, találkozás egy lenkecsordával, azután pedig a nap eseménye: Annus Gábor hőstette, aki egy 15-16% körüli emelkedőn tekert föl megállás nélkül. Tettét Cerbona szelettel jutalmazta a bölcsek tanácsa. Ekkor már egészen kialakult képet mutatott Bence bűvös nyolcasa. Bicikliszerelőt kerestünk, de csak egy autóspecialistára leltünk, aki egy 10-20 km-rel arrébb található faluba küldött el. Teherautó-stoppolás közben egy idős, ám még vagizós bácsival találkoztunk.
Átlagsebességünk megnőtt. Elhatároztuk, hogy 10 perc alatt eljutunk egy 20 méterre található pöttyös olajoshordóhoz. A következő faluban egy jóságos bácsi elszállította a Szinyó bicaját a szervízbe, ami ugyan zárva volt. Mi eközben vásároltunk két darab Gröbi üdítőitalt és egy tartalmas, két héttel ezelőtti hírekkel szolgáló sportújságot[6]. Este Leibnizben találkoztunk. Útközben mindössze csak tekertünk, és logikus beszélgetéseket folytattunk. Például:
Én (Ákos): Három kocka van már.
Bence: Már? Nem még? Három kocka van még, nem?
Szinovszki Bence várva, hogyecseteljem végre, a „már” és „még” időhatározószók közül ez esetben melyik illik a szövegbe, frappánsan így feleltem:
- Három kocka van.
Szinovszki Bence ezen kívül nemi élményt nyújtott egy 15 éves kislánynak, aki meglátta a pisilőjét, stb. Az éjszakát egy leibnizi kempingben töltöttük. Az este 60 liter tejet ihattunk Dunai Mihály jóvoltából[7].
/Ácy/
Augusztus 1.
Ma reggel csúcsot döntöttünk. Fél hétkor (!!!) már felkeltünk, 9-kor megreggeliztünk, meglepő módon a főtéren. Ezek után pont el tudtunk indulni, nem mentünk el kerékpár szerelőhöz. Izgi volt, kevés dolgot csináltunk meg: centírozás, fékek, csomagtartó. Itt elégültem ki teljesen: a Misi rokont talált. Egy újabb szmöre. Az egyik bicikliszerelő szegről-végről a mohácsi nagycsaládból származik, úgy mint a híres Dunai Tamás színművész. Amikor erre a páratlan kapcsolatra fény derült, megkondult a harang, és az égen szivárvány pompázott.
Fél egykor tűzött a nap, így csupán Ehrenhausent szemeltük ki célpontul (12 km). Ottan sem vártak minket kalandok. Pro primo: találtam egy Ford dísztárcsát. Pro secundo: elhelyeztük bringáinkat a helyi plébánián. Harmadszor[8]: fel akartunk menni a várba, ám étkezni is akartunk. Tanácsomra elindultunk a vár felé rossz irányba, habár így jutottunk ingyenebédhez. Ez a történet igen hosszadalmas, így dióhéjban csak annyi, hogy kontaktust teremtettünk egy nénivel, azon ürüggyel, hogy az asszonyság ránkszólt, miszerint nékem, valamint Mihálynak súlyunk miatt tiltott dolog a hintát használnia.
Szó szót követett, így derült fény a néni magyar származására, és ebből bezony finom, gulyásnak nevezett marhapörkölt lett. Evés után málnaszörpöt iszogattunk, majd fényképeket készítettünk, külön egyet a gyermek Georg Bundesliga fejéről. Ez utóbbi az én kezem munkáját dicséri. Itt derült ki, hogy mi is az a köztes beszélgetés. Minden téma között előkerült egy-egy intelligens, szexuálperverz szóváltás (term. magyarul). Elég izgi, nem? Az ebéd előtt egy pisztránggal teli patakban gátat építettünk.
Ebéd után továbbmentünk, egészen föl a várba, ahol készültek fényképek. Majd séta jött Ehrenhausenben, ahol egy bolt előtt igen finom 100%-os almalevet kóstoltattak meg az arrajáró népekkel. Ízlett, így megnéztük, bent mindez mennyibe kerül. 24 S-ért nem vettünk. Inkább kisétáltunk. Elsőként Bence és Misi, majd Ákos és én. Mi úgy döntöttünk, hogy a kint levő rekesznyi almaléből 1 db nem fog hiányozni. A plébánián kiderült, hogy Misiék is eképpen vélekedtek. Indulás előtt hosszan ecseteltük utunkat és családfánkat Kokodzsámbó bácsinak[9], aki mint plébános megáldott minket.
Fél négykor végre elindultunk, s kiérve a faluból kutya meleg volt. Megálltunk egy háznál, ahol egy néni almával és szörppel kínált meg. Innentől emelkedett az út, s mivel az osztrákok sem hülyék, 2 km-en keresztül döglődtünk fölfelé 5 km/h maximum sebességgel. A csúcson memorizáltuk be az első négy FÉM szót. Innen gurultunk egy Gasthofig, ahol Bencével felfedeztük a WC-t. Minden piszoár mellett lapult egy hamutartó, a mennyezeten egy hangfal segítségével rádiózni lehetett, volt két fajta szappan, miegymás. Egy éjszaka potom 300 S.
Amíg mi élveztük a toilette kényelmét, addig Ákosék szereztek Mövenpick jégkrémet. Nemsokára mindnyájan azt eszegettük. Az Eibiswaldig tartó gurulás közben Bencével kifundáltuk, hogy jó dolog köszöngetni a velünk ellentétes irányba haladó lányoknak, mivel ebből - márcsak az úticéljaink egyezésének okából is - sok tartós kapcsolat alakul ki. Ilyen kalandok közepette értünk este 7-re Eibiswaldba, ahol készült egy művészi kép a jövő művészeiről, majd beültünk enni egy nagyon szép Gasthof-Restaurante-ba. Itten zongoráztunk, ettünk, hallgatunk S&G-t, Queent és Scorpionst, valamint Ákosunkat eltalálta Ámor csintalan nyila. Ez a forró és olthatatlan szerelem legalábbb fél napig kínozta.
9 körül nekivágtunk Sobothnak, illetve volt egy titkos útitervünk: Zsidóhegy. Ezt Bencéék éjjel 12 körül megosztották egy érdeklődő közeggel is.
4 órán keresztül 20 km-en át meneteltünk fölfelé a sötét Alpokon át. Közben egy - úgy kb. 700 m mélyen fekvő[12] - hegyi patakot is megszemlélhettünk, nem görcsölve attól, hogy leesünk. És végre 1 órakor megláttuk a táblát: „Jugendherdberge, Soboth”. Odasiettünk, és íme be van zárva. Az ajtón egy cédula: „Elköltöztünk, hívj ezen a telefonszámon, azonnal jövök.”[13]
Hát mi betértünk Soboth faluba, ami okos volt, mivel az oda vezető kanyargós lejtő mellett nem volt korlát. A vicc ebben ott rejlett, hogy alant 1000 méteres völgyecske bújt meg[14] - dehát, sebaj, Tóbiás!
Bementünk egy Gasthofba, felhívhattuk a tulajdonost, ittunk négy forró teát (nem volt hideg odakint), majd vissza a Jugendherdberge-be. A hölgy, akit éjszaka odarendeltünk, valóban kinyitotta nekünk. Ettünk kekszet, TV-t néztünk, 5 percig fürödtünk a kádban (!), és aludtunk 95 S-ért fejenként[15].
/Nusi/
Augusztus 2.
A tegnapi rövid nap után szinte teljesen kipihenten kukorékolunk hajnali 11 órakor. Kb. fél óra alatt kiebrudalnak minket, így a hegypanorámával rendelkező teraszon rendezkedünk be hosszabb piknikre. A „terülj, terülj, asztalkám” nevezetű játékot játsszuk ez alkalommal, melynek másik neve reggelizés. A szabályok közé tartozik a rendelkezésre álló terület (játéktér) beterítése cuccainkkal, kajánkkal, illetve az általunk termelt szeméttel.
Nem sokkal később azonban rádöbbenünk a kőterasz igazi rendeltetésére, miszerint kiválóan alkalmas koncertrendezésre. Hamarosan meg is alakítottuk zenekarunkat (jelenleg anonym)[16], s többezres tömeg előtt eljátszottuk két első, azóta már világhírű számunkat: a „Répa a levesben” és a „Fenistil”-t. A felállás változó volt, mindenki több hangszeren is játszott (gumipók, pumpa, fahasáb). A tömeg többször is visszatapsolt, bátran mondhatom, azóta sem volt ilyen kitűnő közönségünk.
A rövid reggeli nüansz után hamar „lóra pattantunk”. Rövid lejtők után megpillantottunk jobbfelé egy gyönyörűkék tavat. Mivel fantasztikus időbeosztásunknak köszönhetően rengeteg pihenőt iktathattunk még be a napi táv megtételébe, így megálltunk egy kétórás lélegzetvételnyi fürdésre. Ennek keretében a lubickolás mellett sort kerítettünk egy kis málnázásra, valamint tutajozásra is. Megejtettük első sikertelen telefonálásunkat.
Innen rövid, 300 méteres szintemelkedés már a hegycsúcsot eredményezte. Itt még történtek kisebb incidensek, pl. A.G. egykeréken tette meg a 14%-os emelkedőt, D.M. pedig vontatóval egy kamion által. Fönt, kis szamócázás, majd a csúcs. Itt hangnemváltás. Odalent 1000 méterrel mélyebben csillog aranyban a Dráva, s párában úszik a lent. Azért így, mert ennyire fent még ritkán éreztük magunkat. Fönt örök nyomokat véstünk egy fába, s felkészültünk, hogy lezuhanjunk a lentbe. Senki sem tudja elképzelni, miyen 60 km/h-val gurulni, fél pillanatonként rángatni a féket, bedőlni a kanyarban. Közben szerpentin, közben ragyog a táj, s közben száguldás. Legjobb, amikor 79 km/h-val (pontos adat) gurulunk biciklivel, s fékezni kell a 70-es korlátozó táblánál, [.....][17] Ez az élmény egyenlő a hihetetlennel.
/Szinó/
Tisztelt túrázó!
A felvételin elért sikertelen eredménye következtében az idei Szörényi Tush Emléktúra Kft által szervezett túrán nem vehet részt.
A szervezők
[1] Az első két bejegyzés fiktív élményeken alapul
[5] A fogadó tulajdonosa megpróbált megzavarni minket e nemes folyamatban.
[6] Az újság azonban ennél sokkal többet nyújtott: az osztrák focisták sajátos hajviseletét viselő egyedekből találhattunk néhány példányt
[7] A napló írásakor nem került említésre, hogy ez az első olyan élmény, ahol egyikőnk nyelvtudását tesztelhettük. Gazda Ákos ugyanis igen merészen egy holland kempinglakót arra szólított föl, hogy engedje meg, hogy lehallgassa a telefonját, avagy, ha ez mégiscsak merész, legalább egy enyhe megfejésbe menjen bele.
[8] A szerző feltehetőleg csak kettőig ismerte a latin sorszámneveket. Elnézést kérünk (- a kiadó)
[9] Ákos papája TV-ben szokott szerepelni, Nusi papája építkezéseken dolgozik, a Misi és én egy együttesben játszunk, ahol a Misi klarinétozik. A négy bicikli származási helye: Franciaország, Németország, USA
[10] Azaz: Szobotról megyünk Zsidóhegyre. (Ez utóbbi szót Bence a „jugendherdberge - diákszállás” szóval keverte össze)
[11] Mikor ezt első ízben meséltük el (mintegy fél óra távlatából) másik két társunknak, az órák óta tartó embertelen menetelés kínjai közt Sobothig tartó nevetést okoztunk számukra.
[13] Egy emléktábla is állt - úgy emlékszem a diákszállás egykori alapítójáról emlékezik meg -, jelen idegállapotunkban engedélyt adtunk Misinek, hogy azt felolvassa, és lefordítsa
[15] A szerző nem említi, hogy Mihály és Bence engem küldött le, hogy a kerékpár csomagtartójából előkeressem az aktuális Lottó-szeletüket.
[16] Ma Szörényi Tush Blues Band néven jegyzik a lemezkiadók
[17] A szerző e részeken történő áradozást maga szakította meg „Tíz perc néma csönd” felirattal, így azt gondoljuk, hogy ő maga sem vállalná a leírtakat. Sajnáljuk, mivel igen költői szóhasználat volt jellemző az adott mondatokra.
AJÁNLOM AZ OLDALT
