“Egy ismerősöm találó megállapítása szerint, ha a televízióban megjelenik valaki, s köszönés után hátat fordítva letolja a nadrágját, a kezdeti felháborodás után - feltéve persze, hogy viszonylagos rendszerességgel újra meg újra megteszi e műveletet - idővel meglehetős népszerűségre is szert tehet.”
Zene indul: Legendary children
30”
NM letolja a gatyáját, s benne található Ny. Sz. Hruscsov képe
Zene folytatódik
10”
Villamos elindul a Deák térről
Zene folytatódik
kb 30”
Villamos belülről
GÁ kezében tartja a lemezeket, és bekövetkezik az ismert incidens
Esetleg a segítőkész bácsi popsija is feltűnhet, ekkor azonban egy feliratra van szükség.
Zene lekever.
Kb 1’
felirat:
5”
GÁ sétál az utcán
GÁ séta közben szaval (élő):
“Poeltenberg Ernő ment az utcán
Körötte ágyak nagy rakásban
De ő tudta nem fog Rózsikával
Próbaháza…”
10”
GÁ gitározik (Börzsönyligeti felvétel)
“…Házasságban élni…
…funkciókat lát el…”
20”
Kamera ráközelít egy térképen Monor városára
Joe Cocker fényképe
Képek a városról
Egy ember éppen nyilatkozik a televízióban. Semmiképp sem emlékeztessen Szent Istvánra
Néptömeg
Buszjegy totálba
Képek
házilag készített címlap:
“J.B.Tito: Az anyám”
Monor. (NM és GÁ mondja)
Kivonatos helytörténet.
A mai város helyén már i.e. 1200 körül állt a vizigótok erődje, amit Monoritnak neveztek. I.e. 354-ben Joe Cocker vezetésével római csapatok foglalták el a települést. Mintegy fél évszázad elteltével mutatkozott meg a hely valódi jelentősége, kiváló víz- és helyrajzi adottsága, ekkor alapították meg a pannóniai provincia első felvonógyárát.
Monor második aranykora a honfoglalás után kezdődött, Szent István király több alkalommal kedvezően nyilatkozott a városról, sőt Pécsre menvén egy alkalommal székelt is itt.
1256-ban a tatárok elfoglalták a várost, a nőket megerőszakolták, a férfiakat kardélre hányták, és ledöntötték a főtéren álló Bruce Springteen-szobrot. Bár a tatárok hihetetlen pusztítást vittek véghez, mégis az ő nevükhöz fűződik a helyi járatokon az 50 százalékos menettérti jegy bevezetése.
Mátyás idején a város már 12300 lakost számlált, itt élt az országban az egy lakosra viszonyított legtöbb fogszakorvos. “Hús-Hentesárú” fantázianevű világhíres boltja is ekkor nyílt meg.
Az ország három részre szakadásával Monor is három részre szakadt, magyar fennhatóság alatt maradt Mo, a törökök No-t, foglalták el, Erdély pedig kénytelen volt megelégedni a legkisebb résszel, R-rel. 1677-ben Lipót egyesítette a várost. Ekkoriban látogatott a településre a Mick Jagger - Doncsev Tosó - Josip Broz Tito alkotta triumvirátus, elfogyasztottak egy-egy kisfröccsöt, meglátogattak egy sertéshizlaldát, majd Jagger és Doncsev Tosó hazament. Tito a disznók között érezte igazán jól magát, itt is maradt élete végéig, közben írt egy verseskötetet “Az anyám” címmel, és feltalálta a rigójancsit.
A Rákóczi-szabadságharcot nyugalomban vészelte át Monor, csak egy részeg katonatiszt kente be fogkrémmel a városi távcsőgyűjteményt.
Mária Terézia többször megfordult itt, egyszer még logaritmust is számolt Monoron, közben kedélyesen seggrepacsit játszott Raoul Wallenberggel.
A további helytörténet már nem volt ilyen szerencsés: az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idejére esett volna ugyanis a helyi Lada Niva-nagykereskedés megnyitása, de ez a harcok miatt csak 1954-ben következett be.
Az ötvenes években egyébként tanácselnökké Figuly Beát nevezték ki, aki lecsukatta az ellenállókat, köztük olyan jelentős személyeket, mint Rosa Luxemburg, Giovanni Boccaccio és Vlagyimir Iljics Lenin. Ő volt az első, aki Monor városát a megtisztelő Monor névvel illette. Hatalomra kerülése óta a metropolis fejlődése töretlen.
3’15”
felirat:
“Frankie say:
Mo Nore!”
zene:
“Frankie say: No more!”
2”
GÁ gitározik (Börzsönyligeti felvétel)
“Poeltenberg Ernő sétabottal fogott
Végül három rendőrlovat,
Látta elvetette már a sulykot, hovat…
5”
NM sétál az utcán
NM séta közben szaval:
“…Ovább pedig vitt magával banánlikőrt,
Zsebe mélyén kisdobosként
Hosszan érzi, kár is már,
hogy sótartókat számol.”
30”
GÁ utazik a villamoson
GÁ (fölémondva)
“Zimony volt az egyetlen hely a Dunán…”
2’
GÁ időközben előveszi a kolbászt és a hagymát
novella folytatódik, befejeztével zene indul:
Komássy… (Jávor Pál)
kb 2’
Ha a villamosos jelenet kifújt egyéb Gazdag Ádám séták következnek
zárókép: (mindenképp nappal, hiszen Gazdag Ádám még előfordul) esetleg McDonald’s vagy Tanácskörút
Zene folytatódik, új szám adódik:
“Prézli”
kb 2’
Dunapart, utca, park
Félközel NM
NM szaval:
“Amikor Kovács anyuka a budapesti Pakácz Lajos kórházban egészséges fiúgyermeknek adott életet, megkérdezték tőle, hogy mi lesz a kicsi neve.
-Kovács Iuno Vesta Minerva Ceres Diana Venus Mars Mercurius Iovis Neptunus Vulcanus Apollo - felelte Kovács anyuka szemlesütve.
-Ugyan, drágám - mondta a férje - legyen egyszerűen csak Pál a fiunk neve.
És úgy is lett.”
40”
GÁ utazik a metrón, villamoson, földalattin, metróaluljáró - mindig csak magában, elmélkedésre alkalmas időben
Dávid újra a buzeránsok hangján szólongatja az apámat, aki nem más, mint Dunai Gergő somogyi főispán a tévé kettes csatornájáról, ugyanis beszélgetni vele csak vacsora közben lehet, amikor Toulouse-Lotrecet átnevelő intézetbe küldi, ha nem ellenkezik, akkor előre megmutatja a hatodikos koromat.
Persze Verne Gyula se tudna jobb ötletet mondani a lengyel vasmunkásoknak, mint egykoron azt Marx Károly tette a “Tökéletes helyettes” c. opusz előadásának közepette.
Egyszer építkeztem Kassán a Micsurin utca 41-ben, amikor rámszakadt a landeszmann rabbi a sertéstenyészetével egyetemben. Isteni érzés kevélykedni a saját demográfiai robbanásommal
Miltiádész csatát nyert Nagytéténynél, ez már a második e héten.
Ánizsos likőrrel először ámbráscetek kínáltak meg a himalája szőrséges bádogtetős házai között. Piszkos hulligánok, majd adok én nektek beat-koncertekre járni a külső-soroksári úton.
Varrónői tanfolyamon vettem részt egyszer Munkácsy Mihállyal, vízvezetéket szereltünk, spenótot ettünk, uradalmi gyíkocskákat mészároltunk le ketchuppal, véznaságomat ánizzsal takartuk el.
Gépírónőimet hat szempontból osztályozom: mentő, siker, ávektor, bévektor, gyulabácsi, szalmonella. Öveimmel dánokat szorítottam ki az iparból. Okol már engem a diliházi igazgató is, hogyaszongya: vegyél őst. De én elhatároztam: költői leszek. Az ám, hurkolóüzemet létesítek Szováta mellett, ánizzsal zárom le a hetes főutat, gőzmosodába viszem Allahot tanulmányi kirándulásra Búcsúverset írok a főnökömnek, megy kanadába serfőzni, a lepkéit rám bízta, de nagyon büdösek voltak, beöntöttem őket a Dunába. Azért eddig sem volt olyan pocsék az életem. Sütök majd nápolyit a jóféle zsiradékban, oszt jóllakunk a tavalyi karácsonyfából, eláll az a hűtőben… majd csak lesz valahogy - a komárlacit meg adjátok állami gondozásba.
Kb. 2’30”
NM és GÁ ülnek egy asztalnál a Dunaparton
NM Szeretted a Robit?
GÁ Alkalmasint, igen.
NM S ha nem, akkor miért nem?
Felirat.“A Margit!”
GÁ Mert margitos volt.
NM Sopszka salátát evett?
GÁ Igen, s ha meg is tette, az alkalmak nagytöbbségében rosszullétet okozott számára.
GÁ a Dunaparton
Páricsi Dezsőné, amint mesélni szokta, elmosolyodott, amikor Kandó Kálmán halálhírét közölték vele.
Persze szomorú volt, de szomorúságát igyekezett palástolni. Csak mikor egyedül maradt, törölt ki néhány könnycseppet a szeméből.
Noha soha nem szerette Kandó Kálmánt, mégis tisztelte mindazért, amit tett, és mindazért, amit még tehetett volna, ha lehetőséget kap.
AJÁNLOM AZ OLDALT
